Kézdivásárhely a hosszúkás, trapéz alakú vásártér körül létesült. Az első telepeseknek e vásártér négy oldalán osztottak, azonos nagyságú, keskeny telkeket. Vásárok alkalmával így áruikat közvetlenül kitehették a házuk, műhelyük elé, a piacra. Napjainkig fennmaradtak a főteret gyűrűként körülvevő telkek, az úgynevezett udvarterek, amelyek meghatározzák a város egyéniségét. Az udvarterek többsége a térről indul, de később kialakult egy külső, szabálytalanabb szerkezetű gyűrű is. Az udvarterek keskeny, 2-4 m széles sikátorok, hosszuk nagyon változó, 25-180 m között alakul. A kézműves lakosság életformája és székely örökségi törvény magyarázhatja az udvarterek létrejöttét. Az apai telek egyenlőképpen oszlott a gyermekek között. A családok így a szűk telek hosszában kezdtek terjeszkedni. Erre utalhat az egyes családokról elnevezett udvarterek keletkezése, pl. Jancsók, Csiszárok, Baloghok, Kovácsok, Ráczok, Szőcsök udvartere. 1851 után, mikor a székely örökségi törvény érvényét veszítette, más is bekerülhetett az udvartér közösségbe, így elnevezésüket fokozatosan számozással váltották fel. Ma 73-assal zárul az udvarterek sora, de csak 72 udvartér létezik.